Mit csináljunk a vonaton?

A vonaton elsősorban aludni lehet, de addig is amíg erről sikerül egy érzékletes fényképet csinálnom, íme egy fénykép a második legfontosabb cselekvésről. Általában a legnyakkendősebb úriemberek is bugyuta zöld-rózsaszín játékokat játszanak. nagyon sokan olvasnak könyvet is egyébként, e könyvolvasót nem nagyon láttam még.

Ottfelejtették?

Nem tudom, hogy mi volt előbb, aprócska szentély, vagy a nagy irodaépületek, mindenesetre a forgalmas Naka-meguro állomástól nem messze találtam ezt a kis építményt pár nagyobbacska tövében megbújva. Naka-meguro-ban van egyébként a Ward office, ahol ügyes bajos dolgaimat intézhetem, például pár napja boldog tulajdonosa vagyok az 'alien registration card'-nak, azaz már teljesen hivatalosan létezem Japánban.
A szentélyeknek egyébként fontos eleme a kézmosó, ez látszik az egyik képen, illetve mindig találni apró adományokat, felajánlásokat.

Shibuyából a Yoyogi parkba

Már megint Shibuya, de csak mert bármerre indulunk a koliból, először biztosan itt kell átszállni.



Átszállás helyett most csak leszálltunk, és elsétáltunk Tange Kenzo híres Olimpiai Stadionjáig. Ami igazából egy nagyobb meg egy kisebb stadiont jelent, alant egy fotó a Google Earth-ről, csak hogy érthető legyen, mi is ez. A kisebbikben éppen kosármeccs volt, ezért oda szép csendben besomfordáltunk és megnéztük. (A kinti képen még a nagyobbik van.)


A stadionok tövében éppen vasárnapi ökopiac volt green piece-szel, bio gyümölccsel és sok hippinek öltözött japánnal.


A piac után továbbsétáltunk a Yoyogi parkba. Ez egy hatalmas zöld terület a város közepén tóval, rengeteg fával, füves területtel és mindezt nagyon élvező japánokkal.

Shibuya

Addig is, amíg lesznek jobb képeim, egy üvegen keresztüli fotó a híres átlós zebrás kereszteződésről Shibuyában (a fotó a Hotel Excel Tokyu 25 emeletéről készült, oda csak úgy fel lehet liftezni) . Meg még egy kép a szintén híres Ichimarukyu (109) bevásárló központról, ami a tizenéves lányok kedvence és ott van a sarkon. A toronynak van egyébként egy kisebb testvére is, az 109men névre hallgat.

Tokodai fesztivál

A hétvégén fesztivál van az egyetemen (Tokodai a japán rövidítés a Titech-re). Az összes karon ugyanaz a laborrendszer van, mint ami nálunk építészeknél is, és most ezek a laborok kivonulnak, és mindegyik árul valamit. A legtöbben kaját, de van, aki üveget fúj, vagy éppen kardkovácsolással próbálkozik.
Ennek az ételnek nem tudom a nevét, de alapvetően rántotta sok zöldséggel összesütve, majonézzel, szója szósszal és szárított hallal. Ezenkívül ettem még édességet is: rizsből sütött gofrit vanília fagyival és babpasztával (mochitto néven futott).


Nagy divat hülye jelmezekbe öltözni, illetve több lánynak öltözött fiút is láttunk. Ha minden igaz, holnap van egy 'Tokodai szépe' választás, vagy valami hasonló, de azt sajnos kénytelen leszek kihagyni.
Az egyetem különböző klubjai is bemutatkoztak most, például a street dance tánccsoport.
Az érdeklődő 'international studentek' pedig lelkesen fotóznak.


Itt pedig békésen falatozik a társaság. A képen nem látszik, de 3 lépcsőfok megmászása után, és a cipőnket hátrahagyva a padlón ülünk. A lépcső azért kell, mert az egész dolog csalás: az asztal alatt lyuk van a lábaknak.

karaoke

Ha már vége lett a workshopnak, muszáj volt elmenni testületileg karaokézni.Azaz a résztvevő diákok, a vezető sensei, a kínai vendégprof meg még egy sensei az egyetemről. Ezeknek a nagytekintélyű uraknak normális esetben hajbókolás és kávéfelszolgálás jár, de itt együtt énekeltek a hallgatóikkal. Viszonylag sűrűn volt angol vagy legalább francia sláger, de azért a legtöbb kérés japán volt. A következő dal állítólag Tsukamoto sensei kedvence (tényleg végig ugrálta), ezért legalább háromszor meghallgattuk. A fiúk a vonaton hazafelé is ezt dúdolták. (Az együttes nevében a 48 a tagok számára utal.)

'beyond shelter'

Tegnap véget ért a két hetes, elég intenzívre sikeredett workshop. A fenti címből kiindulva eredetileg valamiféle katasztrófa utáni menedéket kellett tervezni a Midorigaoka kampusz területére...ehhez a programhoz csak úgy többé kevésbé ragaszkodott a társaság.
Az első csoport kötélből csomózott hálót, amely aztán behálózott fát, padot bambuszt. A koncepció szerint el kell emelkedni a földtől, mert az úgyis reng. Természetesen a professzorok mindent kipróbáltak, itt is lengedeztek egy darabig.


A következő társaság nagy, kék-fehér vitorlákat tervezett, amelyeken átfújhat a szél (és beeshet az eső). A tetők alatt egy másik csoport a padlót vette célba: padból heverővé és ággyá hajtogatható bútort terveztek. A pad elbír két diákot, egy professzor alatt viszont összerogyik.


A negyedik projektet a mi csapatunk alkotta, azaz 3 japán, egy kínai és én. A bemutató utáni szavazáson ezt a 'jelly fish'-t szavazták meg legjobbnak (azóta sem értjük, miért). Kaptunk érte egy üveg pezsgőt. A koncepció szerint a tetőre ráesik az esővíz, belefolyik a nejloncsövekbe és így aztán tárolja a vizet. Természetesen egy csepp eső sem esett már napok óta, még jó hogy egy korábbi ötletünk miatt jó sok 2 literes palackunk volt.

Nincsen kolbászból a kerítés

A Tsukamoto sensei által tervezett Miyasshita park megcsodálása után találtuk ezt az utcácskát, ami funkcióját tekintve motor és robogó parkoló illetve hajléktalan szálló egyben. Mindenkinek van egy kék doboza, illetve az utca végén a felüljáró alatt van a nappali. (Ott éppen voltak, úgyhogy nem fotóztam.)

Workshopu

A héten workshop van. Egy itteni professzor meghívott egy kínai professzort Sanghai-ból, közösen tartják. Sajnos az angol a közös nyelvük, amit egyikük se beszél elég jól. Ennek örömére a feladatunkról se ugyanazt gondolják, de majd mi hallgatók rájövünk, hogy mit is kéne csinálni. Jobbak tartanak bent a laborban hálózsákot és neszeszert, zuhany van a nagyobbik épületben. Én azért az utolsó vonattal szeretek hazajönni.

toji

Erről eddig csak hallottam, de most meg is találtam.

Szolgálati

Valaki, aki tudja, moondja meg nekem, miért nem tudok egyetlen blogspotos bloghoz se kommentet írni? Még a sajátomhoz se.... akármilyen profilt is választok (google account, open id, névtelen!) egyikre se jelenik meg a begépelt hozzászólásom. A profilom megoszott, látható az emailcímem, és semmilyen beállítást nem találok, ami segítene rajtam.

Komaba

Komaba a környék neve, ahol lakom. Dimbes-dombos, főleg picike utcák, illetve a vonat, ami jó nagy zajt csinál időnként. Szerencsére a koliban nem a sínekre néző oldalon lakom.



Ennek ellenére azért lehetne jobb a koli, de talán csak nagyon hozzászoktam a Ganz utcai kényelemhez. A szobám pici, de legalább csak az enyém és még fürdőszobám is van. Nálam még csak hangyák járnak, a csótányok eddig nem jelentek meg, de ha minden igaz, a recepción mindenre fel vannak készülve: lehet kérni csótányirtó felszerelést.

Vasárnap

Ma Bence és Judit elvittek biciklis városnéző körútra (egyúttal örököltem is egy remek biciklit). A tudatos, építészkedős városnézés és a mindenféle híres építészek még híresebb házainak felfedezése még eztán jön, addig is pár kép a mai tekergésről. (Az eső egyfolytában gondolkodott rajta, hogy essen-e vagy sem, ezért nem volt verőfényes fotós idő.)



Ez egy Inari Jinja, azaz róka szentély. Rengeteg kő rókafigura piros partedlivel, akik jellemzően nagyon szeretik a tofut (azt kapnak az ide járóktól felajánlásként) és valamiért a lyukas 50 jenest. Az igazi szentély részben - ahol le kell venni a cipőt ugye- pedig lehet kapni ema kártyákat, amire kívánságot kell írni.


Az Aoyama Dori-n található egy Kuma Kengo irodaház, különösebben nem érdekes, de a díszbambuszokból kialakított bejárata a telek belsejébe egész hangulatos.



Ez pedig ha jól emlékszem Ando Tadao hajtogatott háza alsógatya üzlettel színesítve.