mochi

Drága jó kollégiumunk időnként egész érdekes programokat képes szervezni. Ma például mocsi (hivatalosan mochi, de nincs szívem úgy írni)készítő bemutató és ingyen mocsi evés volt. Sikerült kicsit túl sokat ennem, a vörösbabpasztás mocsi azt hiszem eddigi abszolút kedvencem a japán ennivalók közül. A mocsi speciális mocsi rizsből készül, aminek nagyon magas a keményítő tartalma, ettől lesz aztán olyan borzasztóan ragadós, hogy állítólag idős emberek meg szoktak fulladni mocsi evés közben....tanulság: egyedül sose egyél mocsit. A rizst beáztatják egy éjszakára (és vagy megfőzik, vagy nem, erről mindenki mást mond), utána pedig a képeken látható fa tuskó mélyedésébe teszik. Először kicsit masszírozzák a nagy kalapáccsal, aztán konkrétan addig püfölik, amíg egy összefüggő massza nem lesz. A masszához püfölés előtt lehet hozzáadni mindenféle ízesítőt, például gyógynövényeket, és akkor nem fehér, hanem mondjuk halványzöld lesz. A nagy masszából utána kicsi gombócokat gyúrnak (olyan mint a szilvásgombócgyártás, állandóan a kezedre ragad, nem győzöd lisztezni), vagy tesznek valamit a gombóc közepébe (babpasztát pl), vagy nem. A kész gölödint aztán mindenfélével lehet együtt enni: vörös vagy zöld bab pasztával, rendes vagy fekete szezámmaggal, vagy a szokásosan semmilyen ízű zöldségekkel. Bele lehet őket pottyantani egy nagyon fura szagú levesbe is. Ez mind elsősorban újévi étel. A kisközértek egész évben árulnak mocsit legnagyobb örömömre. December közepétől pedig kapni lehet a modern verziót: táblásított, kőkemény mocsit, amit a háziasszonyok otthon forróvízbe téve megpuhíthatnak és tetszés szerint ízesíthetnek. Nyilván nem mindenki kalapál már otthon.

Bolti verzió:

 

__________

Csak hogy a mocsi mint olyan, még jobb színben tűnjön föl, jm következő képén londoni japán cukrászda kínálata látható: van amikor a mocsi nem csak finom, de mutatós is.