mochi

Drága jó kollégiumunk időnként egész érdekes programokat képes szervezni. Ma például mocsi (hivatalosan mochi, de nincs szívem úgy írni)készítő bemutató és ingyen mocsi evés volt. Sikerült kicsit túl sokat ennem, a vörösbabpasztás mocsi azt hiszem eddigi abszolút kedvencem a japán ennivalók közül. A mocsi speciális mocsi rizsből készül, aminek nagyon magas a keményítő tartalma, ettől lesz aztán olyan borzasztóan ragadós, hogy állítólag idős emberek meg szoktak fulladni mocsi evés közben....tanulság: egyedül sose egyél mocsit. A rizst beáztatják egy éjszakára (és vagy megfőzik, vagy nem, erről mindenki mást mond), utána pedig a képeken látható fa tuskó mélyedésébe teszik. Először kicsit masszírozzák a nagy kalapáccsal, aztán konkrétan addig püfölik, amíg egy összefüggő massza nem lesz. A masszához püfölés előtt lehet hozzáadni mindenféle ízesítőt, például gyógynövényeket, és akkor nem fehér, hanem mondjuk halványzöld lesz. A nagy masszából utána kicsi gombócokat gyúrnak (olyan mint a szilvásgombócgyártás, állandóan a kezedre ragad, nem győzöd lisztezni), vagy tesznek valamit a gombóc közepébe (babpasztát pl), vagy nem. A kész gölödint aztán mindenfélével lehet együtt enni: vörös vagy zöld bab pasztával, rendes vagy fekete szezámmaggal, vagy a szokásosan semmilyen ízű zöldségekkel. Bele lehet őket pottyantani egy nagyon fura szagú levesbe is. Ez mind elsősorban újévi étel. A kisközértek egész évben árulnak mocsit legnagyobb örömömre. December közepétől pedig kapni lehet a modern verziót: táblásított, kőkemény mocsit, amit a háziasszonyok otthon forróvízbe téve megpuhíthatnak és tetszés szerint ízesíthetnek. Nyilván nem mindenki kalapál már otthon.

Bolti verzió:

 

__________

Csak hogy a mocsi mint olyan, még jobb színben tűnjön föl, jm következő képén londoni japán cukrászda kínálata látható: van amikor a mocsi nem csak finom, de mutatós is.

 

Még egy kicsi építészet

Hétvégi kirándulásunk keretében tettünk egy kis kitérőt, és megnéztük Yasuda sensei új épületét, a Tokyo Zokei University CS Plazaját. CS annyit tesz, mint 'creative spirit', az épület képzőművész hallgatók műhelyeit és kiállító tereit rejti. Van nagy, fehér aulája, körülötte körbe-körbe felfelé futó rámpája, ahonnan nyílnak a műhelyek. Lépcsőház az aulában, sárga-doboz-llifttel.

Hachioji seminar house

Hétvégén zárva volt az egyetem, mert központi felvételi vizsgákat tartottak. Mivel azonban a workshopunkra amúgyis kevés idő van, és nehogy már egy hétvégét láblógatással töltsünk, testületileg (azaz mi 'japánok' és kedves vendégeink, az ausztrálok, illetve a senseieink) kiköltöztünk az egyetem kezelésében lévő seminar house-ba. Olyasmi, mint egy úttörőtábor: van egy főépület recepcióval, étteremmel, miegyébbel, egy előadóterem, és meg soksok különféle színvonalú szállás, természetesen kültéren át megközelíthető mosdóval.
A fejre esett piramis a főépület a rendes piramis az előadó (bejárati tetőlekonyulással), a többi szállásépület, illetve az egyiknek a hullámos teteje.

Japán reggae rajongókkal fényképezkedünk a mellékhelyiségben

Golden gai/ゴールデン街

Legújabb workshopunk tervezési helyszíne Shinjuku Golden gai nevű negyede. A GG a régi Tokió maradéka; az itt álló épületek nem dőltek össze a Nagy Kantó földrengésben 1923-ban, nem bombázták le őket a világháborúban, és valahogy túlélték a 60-as években indult fejlesztési lázat is. Shinjuku sokemeletes, neonfényes monstrumai között meglepő ez a hat háztömb a maga 2 szintes, főként faszerkezetű házaival. A két méter széles utcákat fél méternél is keskenyebb merőleges csapások kötik össze. Szinte az összes épület valamilyen vendéglátóegységet rejt, azaz nagyjából 280 bár van itt egymás hegyén-hátán. Legtöbbjök este 9 után nyit, nagyjából 5-6 főt képes fogadni, és a legtöbbek évek óta visszatérő közönsége van, idegenek be sem tehetik a lábukat.

Újévi takarítás legyezővel

Láttam a császárt

Minden évben kétszer, január másodikán és az előző császár születésnapján (ez mostanában december 23-a) megnyitják a császári palota kertjének amúgy zárt részeit és a lelkes köznép (felettébb komoly táskaátvizsgálás és tapizás után) becsődülhet egészen az uralkodó család lakóhelyéig. Nagyjából óránként őfelségeik kivonulnak egy üvegezett erkélyre és integetnek a tömegnek. Ha olyanja van, a császár beszédet is mond (idén olyanja volt). Beszéd előtt és után is jár a zászlólengetés, ezért túl sok minden nem látszik. Ez egy kihagyhatatlan ám semmiképpen nem megismétlendő élmény.
Az utolsó kép már a rezidenciát körülvevő vizesárok partján készült. biztos ami biztos, itt békeidőben se szabad semmit se csinálni.

Újév

Idén szilveszterkor némi gulyásevés után egy buddhista templomban kötöttem ki, és ennek megfelelően buddhista szellemben telt az óév búcsúztatása és az új köszöntése. Hivatalosan a buddhista templomokban ilyenkor 108-szor megkongatnak egy speciális harangot, ami az emberi fejekben előforduló 108 bűnös vágyat jelképezi, és segít megszabadulni tőlük. A mi kis templomunk túl szegény volt, hogy legyen saját harangja, ezért inkább elkántáltuk a dolgot. Alant látható a kántálandó szöveg. Bár mi gaijinok a gyülekezet felét kitettük, a szertartás után mégis meghívtak minket szakét és tejes feketeteát inni, meg útravalóul egy-egy mandarint is a kezünkbe nyomtak.