Élek és virulok

Csak nagyon sok dolgom van. De tényleg, de már csak egy hétig. Hogy hűséges olvasóközönségem addig se hiányoljon nagyon, egy rövidke poszt a japán kisállattartásról. Mivel gyerekek nem nagyon születnek (erről volt nemrég egy cikk az indexen), ellenben a sok egyedül élő tokióbeli mégiscsak vágyik valami kevéske társaságra, rengeteg kisnövésű ebet (és macsekot) lehet látni, akiket a gazdáik elképesztően képesek elkényesztetni. Annyira fontos társakká váltak az állatkák, hogy a megszólításuk már csan, ami normális esetben kisgyerekeknek jár, és hiába van a japánban külön szó az emberi és az állati ételre, bizony a blökik és cicák már az előbbit eszik.

Orvosnál

Mivel egy ideje folyamatosan köhögök, és lassan sem én, sem a szomszédaim nem tudnak tőle aludni, ma elmentem az egyetemi ,medical centerbe' orvoslásért. Minden úgy zajlott, ahogy a nyelvkönyvekben ,az orvosnál' című párbeszédben meg van írva. A doktorúr minden válaszom után szorgosan jegyzetelt, megnézte a torkomat, megmérte a lázamat, még sztetoszkóppal is meghallgatott, majd kis várakozási időt kérve visszatért négy különböző gyógyszerrel: antibiotikumot csak úgy, láz és fájdalomcsillapítót, ha esetleg elkezdene fájni a hasam a köhögéstől, köhögéscsillapítót értelemszerű okokból és persze torokfertőtlenítőt kaptam. Az alant látható mennyiséget három nap alatt leszek szíves elfogyasztani a biztos gyógyulás érdekében. Mindezt ingyen és bérmentve.