Tsukiji egy kerület neve Tokióban, de általában mindenkinek rögtön az itt található hal (és egyéb) piac ugrik be a név hallatán. Mondják, hogy ez a világ legnagyobbja, meghogy Tokió első számú turista látványossága, és hajnalban a szerencsések tonhal aukciót is láthatnak. Nevezik Tokió konyhájának (felvágósan 東京の台所),mert reggelente rengeteg szusiséf és étteremtulaj itt szerzi be a friss halellátmányt. A piac területére 9 óra előtt földi halandó nem teheti be a lábát, mert a nagybani piacon nagyban zaljik az üzlet, és a sok fényképezőgépes hátizsákos senkinek nem hiányzik útakadálynak. 9 után is csak saját felelősségre, és igyekezni kell félreugrálni a száguldozó szállítójárművek elől.
És ami a dolog aktualitását adja: a piacot most már majdnem teljesen biztosan elköltöztetik egy új helyszínre jövőre (persze vannak tiltakozók, dörzsölt politikusok, sőt nehézfém szennyezett talaj is, de már láttam képeket az új építkezésről). Költözni azért kell, mert a piac erősen kinőtte 1935-ben épült eredeti épületét, és a működése is jelentősen megváltozott az eltelt évek alatt. Amit meg azóta hozzáfoltoztak, az olyan is.
Az a bizonyos régi épület viszont elég érdekes ahhoz, hogy a piac jelenlegi területével együtt a diplomatémámmá váljék. Úgyhogy a téma még teljesen biztosan visszatér itt a blogon is.
Az eredeti csarnok épület minden négyzetcentiméterét kihasználják.
A híres szállÍtójárművek remekül közlekednek az ívesre épített épületben.
Szállítani mindenhogyan lehet.
A piaci nap végére (délután egy órakor már takarítanak) a rengeteg felhalmozódott polisztirol dobozt helyben újrahasznosítják.
