Kínai újév

Kicsit megkésve bár, de töretlen lelkesedéssel, poszt a kínai újévről. Illetve a Yokohamabeli Chinatownban tett látogatásról. Szörnyű hideg volt (tengerpart, fújt a szél, mint a fene), de szokás szerint mindenfelé nyüzsögtek az emberek. Az újévi felvonulás, jó ha 20 percig tartott, egy virágládán egyensúlyoztam fél lábbal, hogy lássak valamit. Mindenesetre rendes kínai étteremben kajáltunk, kínai évfolyamtársam is elégedett volt, szóval akkor valószínűleg tényleg rendben lehetett. Amúgy ebben a városrészben más sincs, csak bolt meg kajálda, minden sarkon lehet kapni mant, ami lehet niku man, ha hússal, és anman, ha babpasztával töltött többékevésbé nyers tészta gombóc. Meg árulnak még szezámmagos, ki nem találjátok mivel töltött (babpasztával, naná) golyót is, azt viszont legalább szeretem. Minden második sarkon van sütemény bolt, ahol vannak olyan rendesek, és holdsütit kínálnak kóstolásra. Az szintén nagyon finom, ellenben jó drága. A híres kínai szerencsesüti viszont nem nagyon ismert errefelé, évfolyamtársam se nagyon hallott még róla, szerinte azt Kínán kívül találták fel...
Kína legfőbb exportcikke, úgy tűnik a panda. Itt egész boltok vannak arra specializálódva, hogy mindenféle pandával díszített, panda formájú bizbaszt áruljanak. Én egy pandamackóra hajazó meleg kezes lábassal lettem gazdagabb. (Amúgyis akartam venni egyet valamikor.)
Természetesen van még pár szentély, utcai jövendőmondó és egyéb szemfényvesztők.