Tanulmányi kirándulás

Régen volt már építészkedés, legyen hát megint. A hétvégén elmentünk a laborral megnézni Murano Togo Nissei színházát. Kívülről nem annyira megkapó, belül, főleg a nézőtéren egész érdekes dolgok történnek. Muranóról már korábban kiderült, hogy nagyon szereti a mozaikot, úgyhogy itt aztán kiélhette minden titkos vágyát. Az idegenvezetőnk szerint eleinte, főleg a lámpák körül a kis darabkák lepotyorásztak, úgyhogy újra kellett rakni az egészet. Az mindenesetre meggyőző, hogy az összes színházi berendezés, lámpa és szellőző a design részét képezi. Az összhatás kicsit 'gaudis', de hát Japánban ilyen is van, 1963 óta. 

(Naná, hogy lemerült a fényképezőgépem, ezért csak telefonos képek, olyan is a minőségük.)

Ez még kívülről és csak félig-meddig, előtérben a Hybia park bejáratánál álló virágbol Inui Kumikótól. 

 

Ginko levél mozaikból a bejáratnál.

 

Nézőtér, csupa csupa mozaikból.

Mi mindent lehet venni automatából?

Tokióban kis túlzással minden sarkon lehet találni automatát, mert valahogy ritkán jut eszébe bárkinek is feltörni, vagy megrongálni őket. A legtöbbjük hideg és meleg üditőitalokat (palackos teát is) kínál. Vannak különlegesebb példányok is, alkohol, cigaretta és bizonyos helyeken még használt női bugyi is kapható, ahogy erről a legtöbb utikönyv szeret megemlékezni. A cigarettás és alkoholos vásárlás előtt kéri a személyi igazolványt, és a kártyáról leolvassa, hogy az illető elmúlt e 20 éves. Az egészen elvetemült példányok pedig javaslatot is tesznek, hogy milyen üdítőt válasszunk. Egyszerűen oda kell állni a masina elé, és az megmondja, hogy magasságunk, hangulatunk, a napszak és még ki tudja milyen paraméterek alapján nekünk most feltétlenül hideg 'Royal milk tea'-t kell innunk. Például.

G-cans

A fenti név a 'Metropolitan Area Outer Underground Discharge Channel' frappánsabb megnevezése. Tulajdonképpen egy hatalmas víztározó, amit azért építettek, hogy ha tú sok eső esik, akkor a város folyói és kanálisai ne áradjanak, hanem a víz ebben a földalatti rendszerben gyűljön. Ha a fő tározó (amit megnéztünk) tele van, a nagy teljesítményű szivattyúk 3 nap alatt képesek kiüríteni a vízmennyiséget az Edogawa folyóba. A létesítmény látogatóbarát, a másfél órás vizit alatt volt kisfilmecske, modell szivattyú és bőbeszédű japán magyarázat. Mielőtt alászálltunk volna a mélybe, idegenvezetőnk bemelegítőgyakorlatokat javasolt, hogy a 100 lépcsőfok ne okozzon problémát. Természetesen ottjártunkkor nem volt víz a tározóban, csak a padlón voltak nagyobbacska tócsák és minden betonfelület nedves volt. Amikor a vizet leengedik, minden alkalommal kitakarítanak a tározó fenekén: a takarítójárgányokat kábeleken engedik le a 18 méteres mélységbe.

Megint turista

Régen volt már, hogy valamerre turistáskodás céljával mentem, úgyhogy épp itt volt az ideje a múlt heti buszos kirándulásnak a japán csoportommal. Na nem mentünk nagyon messzire, csak Enoshimáig, onnan pedig Kamakurába. Mindkettő Tokió déli szomszédja és kedvelt kirándulóhelyek. Enoshima a partjainál található szigetről (shima=sziget) és az ottani jellegzetes ételről, a shirasuről (nyers, szárított vagy főtt bébiszardínia) híres, míg Kamakura egyszer régen még Japán fővárosa is volt egy rövid ideig, ezért tele van buddhista templommal. Lelkes önkéntes zenbuddhista kalauzaink is voltak, úgyhogy tőlük megtudtuk, hogy a kamakurai Daibutsu, vagyis nagy Buddha amida-buddha, vagyis már túl van a megvilágosodáson, ezért az öltözéke egyszerű és nem visel ékszereket, míg a narai kollégája még a procedúrán innen van, ezért a sok cicoma. Hiába néz ki úgy messziről, mintha aludna és csukva lenne a szeme, igazából meditál: meditáláskor egy tőlünk egy méterre lévő pontot kell nézni a földön, az segít nem elaludni. 

 

Megsülünk és megsütünk

Kezd nagyon meleg lenni. Már kaptam jótanácsot a tanítványaimtól, hogy a következő hónapokban mit egyek-igyak (mugichát (hideg árpa tea), zarusobát (hideg tészta) és természetesen fagylaltot). Ilyen jó időben azonban feltétlenül kell a szabadban sütögetni is, ezért boldog-boldogtalan kivonul barbequezni a kertjébe. Vagy ha az nincs/ egyszerre 70 embert (az építészkar jelentős hányadát) kell megetetni, és a parkok amúgyis tűzveszélyesek, akkor jönnek képbe az alternatív helyszínek. Mint például a Sumida folyó partja Futako-shinchi állomásnál, ahol hivatalos BBQ hely működik. Eső esetén a híd alatt lehet tevékenykedni, amelyen vonat, teherautó és betonkeverő egyforma gyakran közlekedik.  A parti kavicsok pedig a kék ponyván keresztül is kényelmetlenek.

Művelődünk

Tokióban háromhavonta rendeznek rövid film fesztivált 'Future Shorts' címen egy általános iskolából átalakított kultúrház alagsorában. A 'L'homme sans tete' a legutóbbi alkalom záródarabja volt.