Onsen

Vagyis a japán fürdő, amiért itt mindenki él-hal. Bevallom, én eddig ódzkodtam tőle, mert pucéran ázni egy dézsa forró vizben vadidegenekkel nem tűnt annyira vonzónak. Eztán se lesz a kedvencem, de az előitéleteim valamelyest enyhültek.

A hőforrásokra települt onsen az egyik olyan hely, ahol a bohó gaijin mindenféle szabályt megszeghet, ha nem vigyáz. Először is, az onsenbe meztelenül illik menni, a fürdőruha ugyanis kevésbé higiénikusnak minősül. A közös vizben ázás előtt le kell zuhanyozni, amit a jól nevelt fürdőhasználók egy kis vödrön ülve ejtenek meg, mert ha az ember állva zuhanyozik, még le találná fröcskölni a szomszéd zuhanyozót. A közvizbe még véletlenül se kerülhet tusfürdő vagy sampon. Megtisztulás után egy aprócska törülközővel felszerelkezve irány a melegviz. A medencébe lassan és még véletlenül se csobbanva ereszkedünk be, a törülközővel pedig addig ügyeskedünk, hogy ne érjen bele a vizbe. A hivatalos verzió szerint a törülközőt utána az ember a feje tetejére teszi összehajtva, hogy ne legyen vizes. Vannak aztán persze újitók, létezik fürdő lepedő, amit a szemérmesebb hölgyek magukon hagynak ázás közben is.

Az onsen általában beltéri helyiség és a férfi és női közönséget időben vagy térben szétválasztják. Nem úgy az a tengerparti egység, ahol a legutóbbi rövidke utazásunk során kikötöttünk. A sziklás tengerpart és a támfal mellett kanyargó út közötti 3 medence közül a  legtávolabbi volt a női, igy a női közönség szépen végigsétált a fürdőző urak medencéi mellett. A paravánok és a hevenyészett tető az út felé mindig csak annyit takartak, amennyit nagyon muszály volt, a medence széléről pedig pazar kilátás nyilt a tengerre (és a szomszéd medencére). Útitársam Lonely planetje szerint 'a place for pure exhibicionists'.

az onsen bejárata

a medencének erről a pontjáról még pont nem látni a másik medencét 

 kilátás