"Az Ön otthonában az Ön hazatértére váró háziállatokért." Okostelefonról vezérelhető légkondi.
bicikliparkoló
Tokióban a bicikli parkolás nem egyszerű. Általában minden bokor, lámpa, korlát, stb tövében áll egy bicikli (sokszor lelakatolatlanul), amire a közterület láthatatlan őrei 'ide ne parkolj' cédulákat tűznek eltérő rendszerességgel, amit aztán mindenki egy laza mozdulattal letép induláskor. A helyzetet azért igyekeznek kezelni, elég sokfelé vannak fizetős bicikliparkolók. Az egészen mezeiek szabadtériek, vagy a vonatsínek alá húzódnak, de vannak egészen profik is, mint amilyenbe Shinagawában botlottam nemrég. Ez annyia tuti, hogy még videó is van róla a neten.
Faipari művek székháza / 木材会館
A puccos irodaházat Tokió egyik mesterséges szigetén egy faáruval foglalkozó cégnek építették, ezért ahol csak lehet, igyekeztek fát használni. Az épület belsejében ezt egy kicsit túlzásba is vitték, de a beton és fa sávos homlokzat még pont jó. Az éplet 3 éve épült, akkor a fa még sárga volt, a beton meg beton színű, de mostanra a színek összeértek, így messziről nehéz megmondani, melyik sáv a beton és melyik a fa.
először a hátsóbbik fele látszik
bejárati névtábla
reprezentatív földszint
oldalsó homlokzat
főhomlokzat
beton és fa
Borvásár
Rövidke poszt, de ezt muszáj. Japánul a külföldi szavakat előszeretettel japánosítják, semmi fordítás, csak átírják le az erre külön fenntartott speciális karakterekkel, a katakanákkal. Ez történt a következő szóval is:
トカイ・アッス３プットニョッシュ
(tokai assu 3 puttonyosshu)
Gondolom mindenki kitalálta mit jelent, nekem elsőre nagyon meglepő volt.
トカイ・アッス３プットニョッシュ
(tokai assu 3 puttonyosshu)
Gondolom mindenki kitalálta mit jelent, nekem elsőre nagyon meglepő volt.
Nagashi soumen (流しそうめん）
A korbban már emlegetett hómsztéj egy újabb kalandja következik. Ez az ennivaló gyanítom egész Japánban ismert, és leginkább a gyerekek szórakoztatására találták ki, nade azért 4 lelkes gaijin leányzót (és a minket adjusztáló 5-6 fős segédszemélyzetet) is lekötött egy darabig. A nagashi soumen valami olyasmit jelenthet, hogy lefolyó tészta, ugyanez a kanjija a wc lehúzó gombnak is.... A soument mindenki ismeri, a legvékonyabb fehér tészta fajta, nyáron különösen szeretjük, naná hogy hidegen. A dolog pikantériája a képeken látszik. A tésztát ugyanis menet közben kell elkapni, a bambuszból lévő bödönkében a szójaszószos lötyiben megmártva megenni. Gyömbér, wasabi, tempura stb ízlés szerint. Profibbak maguk engedik el a tésztát az egyik végén és futnak a másik végére, hogy mégidőben elkapják.
Naszóval a bambuszból sebtiben ácsolt tésztapálya:
Hogy nehogy éhezzünk, az egyéb ennivalók:
A bambusz bödön (mindannyiunk hazavitte):
Indul a móka.
Jön a tészta és megy is.
Vár és fényképezkedik:
Pálcikával értenyúl.
A lustábbja csak elsétál a végére, ahol lecsordogál a sok el nem kapott tészta.
Tsuki makett
(Ez a századik poszt!)
A diplomázás legjobb része, amikor a lelkes (vagyis ifjabb és ezért segíteni hivatott) labortársak megépítik az ember makettjét. Mivel a tervem a meglévő Tsukiji piac épületének újrahasznosítása volt (sok egyéb mellett), erről készült egy részletes metszet-makett. Az épület maga legyező alakú, és a külső kerülete mentén vagy 500 méter hosszú, a két 3 szög fesztávja meg egyenként 26 méter, úgyhogy épp elég volt 1:100-ban csak egy szeletét megépíteni.
Na de aztán!
A diplomázás legjobb része, amikor a lelkes (vagyis ifjabb és ezért segíteni hivatott) labortársak megépítik az ember makettjét. Mivel a tervem a meglévő Tsukiji piac épületének újrahasznosítása volt (sok egyéb mellett), erről készült egy részletes metszet-makett. Az épület maga legyező alakú, és a külső kerülete mentén vagy 500 méter hosszú, a két 3 szög fesztávja meg egyenként 26 méter, úgyhogy épp elég volt 1:100-ban csak egy szeletét megépíteni.
Erededileg, nem nagyon látszik semmi az épületből:
Na de aztán!
Rajongásom új tárgya
Úgy esett,hogy augusztus végén egy hetet japán családoknál töltöttem vendégségben. Az ilyet errefelé hómsztéjnek hívják, és a céljuk, hogy az itt leledző külföldi diáksággal egy kicsit jobban megismertessék a japán kulturát, életvitelt, miegymást. Az első fogadó családom Anamizu városból volt való (ami annyit jelent, hogy 'lyuk-víz'). Papa, mama, nagylány, kevésbé nagy lány. Ez utóbbi lányzó pedig hobbi szinten japán dobolt, mint ahogy a környező prefektúrában elég sokan. Mert ott őrzik a hagyományokat. Úgyhogy az utolsó esti búcsú bbq parti keretében rögtönzött próba-bemutatót tartottak (másnap verseny volt) illetve minket lelkes külföldi vendégeket is hagytak egy kicsit dobolni. Azóta tudom, hogy a taiko (vagyis kb kövér dob) lesz az új hobbim, amint találok egy tokiói gyakorló csoportot.
kabócák
Diplomahajrá vége, újra nyár van, és nincsen japán nyár kabócák nélkül. Itt semi névre hallgatnak, állítólag 3-5 évig a föld alatt üdülnek,majd előjönnek, és nagyjából 8 napon belül el is haláloznak. De előtte még emlékezetessé teszik a létezésüket az utánozhatatlan koncertjükkel. Nagyjából napi 24 órában az alábbi fűrészelés-szerű (vagy nem is tudom mihez hasonlítsam) hang hallható lassan egy hónapja, többé kevésbé mindenhol, és még egy darabig nem fogják abbahagyni, az biztos.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)