Tsuki makett

(Ez a századik poszt!)
A diplomázás legjobb része, amikor a lelkes (vagyis ifjabb és ezért segíteni hivatott) labortársak megépítik az ember makettjét. Mivel a tervem a meglévő Tsukiji piac épületének újrahasznosítása volt (sok egyéb mellett), erről készült egy részletes metszet-makett. Az épület maga legyező alakú, és a külső kerülete mentén vagy 500 méter hosszú, a két 3 szög fesztávja meg egyenként 26 méter, úgyhogy épp elég volt 1:100-ban csak egy szeletét megépíteni. 

Erededileg, nem nagyon látszik semmi az épületből:

Na de aztán!

Zöldség

Így néz ki a sarki zöldséges az egyetemnél. Árai vetekszenek a boltival, de jellegzetes piros kalapja csak az itteni tulajnak van. A nagy hidegben csak a fotó kedvéért tette fel, amúgy vastag kötött sapka kell.

Vendégségben

Az 'Architectural workshop 2' névre keresztelt tárgyunk utolsó órája Tsukamoto sensei házában telt. A ház egyszerre az Atelier Bow Wow irodája és a sensei és élettársának lakása. Mindez pusztán energetikai okokból indokolt: úgyis egész nap az irodában vannak, estére nem lenne kedvük egy hideg lakásba hazamenni, így meg a nappali meleg megmarad estére is. Mellesleg, ez az első ház, ahol radiátort láttam Japánban. Nem is akármilyet.
Az egész 64 négyzetméter alapterületű, felfelé egyre kisebb lesz. A telek úgynevezett 'flagpole', szerintem magyarul nyeles telek: egy 2 méter széles sávon kapcsolódik az utcához, ez kell ahhoz, hogy építeni lehessen rá. Most épp kilóg az egyik sarka, mert lebontották a szomszédot, ez látszik a képen. Még egy oldalról van rálátás az épületre, amerre a nagy asztalos szintről van kilátás: ott a földszinten a szomszéd kertje van. Tokió szerte bonyolultak a telekviszonyok, itt is hasonló a helyzet. Az a kis kertdarab eredetileg az előző tulajé volt, ezért a szomszédnak nem nyílhatott rá ablaka, úgyhogy hiába most már az ő kertje, továbbra sincs rálátása.
A házban van egy nagy lépcsőtér, illetve mindig egy-egy emelet mellette. A lépcső pihenője, hol bejárat, hol maketttároló, hol konyha, hol kisméretű nappali...szóval igencsak hasznosított. Az alsó nagyjából két szint iroda, a konyhát az alkalmazottak is használhatják, a nagy asztal hol tárgyaló, hol étkező. Az asztal szintjén túl azért már nem merészkedik idegen, feljebb van a pici nappali, a háló, a fürdő és a tetőre kivezető kis kupakban a nagyjából másféll tatamis tatami szoba. Aztán meg a tetőterasz. (Ez utóbbiakról nincs fényképem, nem vittem a fényképezőgépet...)

Még egy kicsi építészet

Hétvégi kirándulásunk keretében tettünk egy kis kitérőt, és megnéztük Yasuda sensei új épületét, a Tokyo Zokei University CS Plazaját. CS annyit tesz, mint 'creative spirit', az épület képzőművész hallgatók műhelyeit és kiállító tereit rejti. Van nagy, fehér aulája, körülötte körbe-körbe felfelé futó rámpája, ahonnan nyílnak a műhelyek. Lépcsőház az aulában, sárga-doboz-llifttel.

Hachioji seminar house

Hétvégén zárva volt az egyetem, mert központi felvételi vizsgákat tartottak. Mivel azonban a workshopunkra amúgyis kevés idő van, és nehogy már egy hétvégét láblógatással töltsünk, testületileg (azaz mi 'japánok' és kedves vendégeink, az ausztrálok, illetve a senseieink) kiköltöztünk az egyetem kezelésében lévő seminar house-ba. Olyasmi, mint egy úttörőtábor: van egy főépület recepcióval, étteremmel, miegyébbel, egy előadóterem, és meg soksok különféle színvonalú szállás, természetesen kültéren át megközelíthető mosdóval.
A fejre esett piramis a főépület a rendes piramis az előadó (bejárati tetőlekonyulással), a többi szállásépület, illetve az egyiknek a hullámos teteje.

Golden gai/ゴールデン街

Legújabb workshopunk tervezési helyszíne Shinjuku Golden gai nevű negyede. A GG a régi Tokió maradéka; az itt álló épületek nem dőltek össze a Nagy Kantó földrengésben 1923-ban, nem bombázták le őket a világháborúban, és valahogy túlélték a 60-as években indult fejlesztési lázat is. Shinjuku sokemeletes, neonfényes monstrumai között meglepő ez a hat háztömb a maga 2 szintes, főként faszerkezetű házaival. A két méter széles utcákat fél méternél is keskenyebb merőleges csapások kötik össze. Szinte az összes épület valamilyen vendéglátóegységet rejt, azaz nagyjából 280 bár van itt egymás hegyén-hátán. Legtöbbjök este 9 után nyit, nagyjából 5-6 főt képes fogadni, és a legtöbbek évek óta visszatérő közönsége van, idegenek be sem tehetik a lábukat.