Onsen

Vagyis a japán fürdő, amiért itt mindenki él-hal. Bevallom, én eddig ódzkodtam tőle, mert pucéran ázni egy dézsa forró vizben vadidegenekkel nem tűnt annyira vonzónak. Eztán se lesz a kedvencem, de az előitéleteim valamelyest enyhültek.

A hőforrásokra települt onsen az egyik olyan hely, ahol a bohó gaijin mindenféle szabályt megszeghet, ha nem vigyáz. Először is, az onsenbe meztelenül illik menni, a fürdőruha ugyanis kevésbé higiénikusnak minősül. A közös vizben ázás előtt le kell zuhanyozni, amit a jól nevelt fürdőhasználók egy kis vödrön ülve ejtenek meg, mert ha az ember állva zuhanyozik, még le találná fröcskölni a szomszéd zuhanyozót. A közvizbe még véletlenül se kerülhet tusfürdő vagy sampon. Megtisztulás után egy aprócska törülközővel felszerelkezve irány a melegviz. A medencébe lassan és még véletlenül se csobbanva ereszkedünk be, a törülközővel pedig addig ügyeskedünk, hogy ne érjen bele a vizbe. A hivatalos verzió szerint a törülközőt utána az ember a feje tetejére teszi összehajtva, hogy ne legyen vizes. Vannak aztán persze újitók, létezik fürdő lepedő, amit a szemérmesebb hölgyek magukon hagynak ázás közben is.

Az onsen általában beltéri helyiség és a férfi és női közönséget időben vagy térben szétválasztják. Nem úgy az a tengerparti egység, ahol a legutóbbi rövidke utazásunk során kikötöttünk. A sziklás tengerpart és a támfal mellett kanyargó út közötti 3 medence közül a  legtávolabbi volt a női, igy a női közönség szépen végigsétált a fürdőző urak medencéi mellett. A paravánok és a hevenyészett tető az út felé mindig csak annyit takartak, amennyit nagyon muszály volt, a medence széléről pedig pazar kilátás nyilt a tengerre (és a szomszéd medencére). Útitársam Lonely planetje szerint 'a place for pure exhibicionists'.

az onsen bejárata

a medencének erről a pontjáról még pont nem látni a másik medencét 

 kilátás

Mindennap

Már sok mindenkinek meséltem/panaszkodtam róla, hogy mostanában a mindennapjaim japántanulással telnek. Következzék a bizonyíték a komoly munkáról: pénteki senseiünk épp a szombati matsuri történetét illusztrálta a táblán. Van tejút, nap és hold ( fiú, lány), szerintem nagyon aranyos rajzocska.

TOTO

Akinek akár csak egyszer is volt szerencséje Japánban mosdóba menni, az rögtön tudja, hogy a Toto nem mesefigura, hanem a 95 éves japán szaniter gyár neve. Nekik köszönhetjük, hogy jobb helyeken (egyre többfelé, kivételt a kollégiumok képeznek) a wc csészék fedele maguktól felnyílik, az ülőke fűtött, a kellemetlen csobogást egy gomb megnyomásával zúgó víz hangja nyomja el és hogy lehúzáskor a szerencsétlen gaijin percekig képes tépelődni, hogy akkor most melyik gombot is kéne megnyomni, mert hogy gomb az van rengeteg. Legújabb tanóránk keretében a Toto bemutató termébe látogattunk el, ahol kicsit unalmasabb szemléltető videók után a lelkes sales manager körbejárt velünk és minden csészére ráülve elmagyarázta, hogy melyik miért tuti. A legújabb újjításuk, amit amúgy az egyetemünk egyik senseiével közösen jegyeznek, hogy a szaniter egységek mérete az építészeti méretrendhez igazított, így például egy mosdó egész csempényi szélességű. Ezen felül fontos még a jól tisztíthatóság, hogy mindenki által használható legyen és az egyes mosdóbeli elemek egységes megjelenésűek legyenek.

Itt ép a modulrendszerbe illeszkedő mosdókat csodáljuk meg, ahol a csap vízszintesen áll ki a kagylóból, így nem folyat maga alá és ott nem lesz koszos.

Ezek a japán törvényeknek megfelelő piszoárok, már az egészen kis fiúk is használni tudják, lefelé elkeskenyednek, ezért állítólag egészen közel lehet állni hozzájuk, és kisebb a mellépisilés esélye.

Ez pedig az állítható méretű helyiség, ahol kísérletezni lehet, a fal mágneses, ezért lehet próbálgatni, hogy melyik alkalmatosság hol esik legjobban kézre, illetve a wc csészét is odébb lehet húzni, hátha a faltól messzebb kényelmesebb.