ha a hülyeség fájna

Avagy a sietős japán reggeleket bemutató tv show. Azért a közönség se semmi.

 

Borvásár

Rövidke poszt, de ezt muszáj. Japánul a külföldi szavakat előszeretettel japánosítják, semmi fordítás, csak átírják le az erre külön fenntartott speciális karakterekkel, a katakanákkal. Ez történt a következő szóval is:

トカイ・アッス３プットニョッシュ
(tokai assu 3 puttonyosshu)

Gondolom mindenki kitalálta mit jelent, nekem elsőre nagyon meglepő volt.

Nagashi soumen (流しそうめん）

A korbban már emlegetett hómsztéj egy újabb kalandja következik. Ez az ennivaló gyanítom egész Japánban ismert, és leginkább a gyerekek szórakoztatására találták ki, nade azért 4 lelkes gaijin leányzót (és a minket adjusztáló 5-6 fős segédszemélyzetet) is lekötött egy darabig. A nagashi soumen valami olyasmit jelenthet, hogy lefolyó tészta, ugyanez a kanjija a wc lehúzó gombnak is.... A soument mindenki ismeri, a legvékonyabb fehér tészta fajta, nyáron különösen szeretjük, naná hogy hidegen. A dolog pikantériája a képeken látszik. A tésztát ugyanis menet közben kell elkapni, a bambuszból lévő bödönkében a szójaszószos lötyiben megmártva megenni. Gyömbér, wasabi, tempura stb ízlés szerint. Profibbak maguk engedik el a tésztát az egyik végén és futnak a másik végére, hogy mégidőben elkapják.

Naszóval a bambuszból sebtiben ácsolt tésztapálya:

Hogy nehogy éhezzünk, az egyéb ennivalók:

A bambusz bödön (mindannyiunk hazavitte):

Indul a móka.

Jön a tészta és megy is.

Vár és fényképezkedik:

Pálcikával értenyúl.

És eszik.

A lustábbja csak elsétál a végére, ahol lecsordogál a sok el nem kapott tészta.

Tsuki makett

(Ez a századik poszt!)
A diplomázás legjobb része, amikor a lelkes (vagyis ifjabb és ezért segíteni hivatott) labortársak megépítik az ember makettjét. Mivel a tervem a meglévő Tsukiji piac épületének újrahasznosítása volt (sok egyéb mellett), erről készült egy részletes metszet-makett. Az épület maga legyező alakú, és a külső kerülete mentén vagy 500 méter hosszú, a két 3 szög fesztávja meg egyenként 26 méter, úgyhogy épp elég volt 1:100-ban csak egy szeletét megépíteni. 

Erededileg, nem nagyon látszik semmi az épületből:

Na de aztán!

Rajongásom új tárgya

Úgy esett,hogy augusztus végén egy hetet japán családoknál töltöttem vendégségben. Az ilyet errefelé hómsztéjnek hívják, és a céljuk, hogy az itt leledző külföldi diáksággal egy kicsit jobban megismertessék a japán kulturát, életvitelt, miegymást. Az első fogadó családom Anamizu városból volt való (ami annyit jelent, hogy 'lyuk-víz'). Papa, mama, nagylány, kevésbé nagy lány. Ez utóbbi lányzó pedig hobbi szinten japán dobolt, mint ahogy a környező prefektúrában elég sokan. Mert ott őrzik a hagyományokat. Úgyhogy az utolsó esti búcsú bbq parti keretében rögtönzött próba-bemutatót tartottak (másnap verseny volt) illetve minket lelkes külföldi vendégeket is hagytak egy kicsit dobolni. Azóta tudom, hogy a taiko (vagyis kb kövér dob) lesz az új hobbim, amint találok egy tokiói gyakorló csoportot.