Hamburgerek és sztékek

Valami furcsa tendencia van kialakulóban: péntek esténként mostanában hamisítatlan amerikai kaját eszünk. A hamburger az hamburger, igazoltan amerikai méretű. A szték rendes adag husi (nem húsforgács, ahogy az itt oly sokszor lenni szokott). A képen nem látszik rendesen, de a kis fehér partedli arra jó, hogy amikor a forró húsra ráöntik a szószt a kedves vendég orra alatt, akkor a partedli megakadályozza, hogy a ruhája tiszta zsír legyen a felszálló gőzöktől.
A fagyi, vagy inkább jégkása meg After Eight ízű. Mentolos jégkása, csokiszósz, vaniliafagyi, Hershey kiss és Hershey szirup (mióta tudom, hogy az mi...).
(Aggodalomra semmi ok, továbbra is nagy rajongója vagyok a japán kosztnak, eszem halat nyersen és sülve-főve, nem beszélve a rengeteg rámenről és a kedvenc tenshinhanomról szigorúan ketchuppal, csak ez végre más. Lesz majd japán kajás poszt is.)