Élek és virulok

Csak nagyon sok dolgom van. De tényleg, de már csak egy hétig. Hogy hűséges olvasóközönségem addig se hiányoljon nagyon, egy rövidke poszt a japán kisállattartásról. Mivel gyerekek nem nagyon születnek (erről volt nemrég egy cikk az indexen), ellenben a sok egyedül élő tokióbeli mégiscsak vágyik valami kevéske társaságra, rengeteg kisnövésű ebet (és macsekot) lehet látni, akiket a gazdáik elképesztően képesek elkényesztetni. Annyira fontos társakká váltak az állatkák, hogy a megszólításuk már csan, ami normális esetben kisgyerekeknek jár, és hiába van a japánban külön szó az emberi és az állati ételre, bizony a blökik és cicák már az előbbit eszik.